Mikortól érdemes gyerekkel utazni?
Ki ne szeretne világot látni, utazni, új dolgokat felfedezni, megismerni?
Szerintem kevesen vannak, akik nem. Az ember fiatalsága remek lehetőség erre. Aztán jön a házasság, gyerek… Ilyenkor mi lesz az utazással? Rengeteg szülő fejében megfogalmazódik a kérdés, hogy mikortól szabad, érdemes, lehet gyerekkel utazni. Járjuk körbe a témát sok szempontból.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi az utazásunk célja. Sokfélék vagyunk, így az utazásaink tartalma is változó. Vannak, akik a tengerparton szeretnek feküdni egy hétig, vannak, akik végig városnéző utakat szerveznek maguknak. Akármi is legyen a cél, onnantól, hogy gyerekünk születik, sok mindent kell eköré a tény köré szervezni. Sigmund Freud foglalkozott először a gyermekkori amnézia fogalmával, miszerint a három éves kor előtt történtekre az ember később már nem emlékszik. Dr. Amanda Gummer gyermekfejlődést kutató pszichológus ennél is tovább ment, ő konkrétan kijelentette, hogy 5 éves kor alatt feleslegesen utazunk gyermekeinkkel, mert úgysem fognak rá emlékezni. Tehát minek utazni kicsi gyerekkel? Ha nem az a célom vele, hogy kulturális élményben legyen része és emlékeket gyűjtsön, hanem csak élvezni szeretnénk az együtt töltött időt, és megelégszünk azzal, hogy ugyan hozzá igazodva, de továbbra is fel tudjuk fedezni a világot, akkor nincs előttünk akadály.
Ha betartanánk ezt az elképzelést, miszerint három-öt éves kor alatt nem érdemes nekivágni a világnak, akkor mi 10 éve nem kellett volna sehova menjünk és még lenne kis időnk, mire a negyedik gyermekünk is eléri a ’kellő’ kort. Ugyanakkor a nagyobbak már mind elmúltak öt évesek, tehát őket ki kéne zárnunk az élményekből, mert a kicsinek még ’felesleges’? Szerintünk az utazás az egyik legjobb dolog. Nyilván nagyon sok kompromisszummal jár, mikor az ember már nem csak kettecskén indul felfedezni, de amennyi a lemondás és a plusz szervezés, annyi a hozzáadott öröm is azáltal, hogy a gyermekeinkkel megoszthatjuk ezt. Lehet, hogy emlékeik nem lesznek róla, de a személyiségfejlődésükhöz akkor is hozzájárul. Dr. Erica Reischer klinikai pszichológus azt mondja, hogy ’Az utazás nagyszerű megalapozása olyan élethez szükséges készségeknek, amiket otthon nem tudnak megkapni. Például hogyan tájékozódjanak idegen helyen, hogyan érezzék jól magukat idegen környezetben, hogyan működjenek együtt számukra ismeretlen emberekkel, hogyan tudják megszerezni amire szükségük van.’ Egyszóval sokkal nyitottabbak és rugalmasabbak lesznek ezeken a tapasztalatokon keresztül.
Az ember az első gyerek kapcsán még nagyon óvatos. Amikor először hazamentek a kórházból, rögtön olyan érzés, mintha egy másik bolygóra utaztatok volna. Mindent újra meg kell tanulni, fel kell építeni, hiszen már egy apró kisember is ott van veletek, az ő igényeit nektek kell kielégíteni. Épp elég felnőni a feladathoz, belerázódni a hétköznapokba, de máris azon kéne gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kialakulóban lévő komfort zónából kilépni? Mégis azt kell mondjam, hogy ha egy párnak az utazás fontos volt gyerekek előtt is, akkor igenis megvalósítható már egész kicsi gyerekkel is. Ha egy pár gyerek előtt sem szeretett utazni, akkor azonban lehet, hogy érdemes egy kicsit várni, mert valószínű nem ez lesz az az időszak az életükben, amikor megszeretik. J Ugyanakkor pont az utazás mellett szólnak a korai hónapok nehézségei. Amikor mindkét szülő fáradt, elgyötört, akkor van a legnagyobb szüksége egy kis környezetváltozásra. A pihenés szót direkt nem használom, mert a kisgyermekkel utazás nem a legpihentetőbb kategória, de mégis rengeteg hasznos hozadéka van. Feltöltődni, új energiát szerezni igenis lehet egy kis otthontól távol töltött idő során.
Én világjáró voltam mielőtt családom lett, így nekem nem volt kérdés, hogy a gyerekeimmel is utazni szeretnék. A legidősebb fél éves volt, amikor síelni mentünk egy hétre Ausztriába. 6 órás autóút. Amikor már ketten voltak, és a kisebb akkor volt másfél éves, Görögországig mentünk, 21 órát autóztunk. De utaztunk Németországba 8 hónapossal, repültünk Londonba 6 hónapossal, a negyediknél pedig már 4 hónaposan kempingeztünk is. Nincs aranyszabály. A legfontosabb kérdés, hogy nektek, a ti családotoknak mi a kényelmes, hogyan jó. Mégis mi alapján hozzuk meg a döntést? A legelső, hogy saját magunkat kell megvizsgálni. Kész vagyok elindulni? El tudom engedni az elvárásaimat, és tudok alább adni? Gyerekekkel hiába van eltervezve sok program, az élet rengetegszer átírja a forgatókönyvet. Számtalan váratlan helyzet adódik, amikben mindig a gyermek érdekeit kell szem előtt tartanunk és ez sokszor lemondással járhat részünkről. Kész vagyunk ezt az áldozatot meghozni? Ha igen, akkor itt az ideje kipróbálni magunkat. És ezt szó szerint értem. Mielőtt megtervezzük a 2 hetes Maldív-szigeteki álomnyaralást az 5 hónapossal, érdemes egy próbát tenni. Gondolkozzunk kicsiben. Ne menjünk messzire, ne menjünk sok időre, csak épp annyira, hogy belekóstoljunk, milyen lesz ez nagyban. Mennyire okoz nehézséget összepakolni, mi mindent hagyunk otthon, mikre nem figyeltünk eléggé. A saját tapasztalatából tanul az ember, és mennyivel jobb egy nagy volumenű nyaralásra felkészülten menni. Tehát első körben próbálkozzunk kicsiben.
De mégis milyen szempontokat vegyünk figyelembe a tervezés során? Például az úticélt mi alapján válasszuk, vagy konkrétan mit vigyünk magunkkal? Milyen járművel utazzunk? Milyen szállást keressünk? Ezeket a kérdéseket, is körbe fogom járni, illetve sokkal szélesebb képet adok a lehetőségekről a következő bejegyzésben.
írta: Gyöngy Evelyn