Bemutatjuk márkanagyköveteinket: Paár Julcsi népdalénekes

A nemrég megjelent Budapest gyerekkel slow&green térkép márkanagykövetei mind ugyanazt vallják: a magyar főváros tele van izgalmas, felfedezésre váró helyszínekkel, melyek gazdagabbá tehetik a családok életét. Fajátszóterek, legurulós dombok, kedves kis kávézók: csupa olyan hely került a Babagúz gondozásában megjelent Budapest gyerekkel térképre, amely a lassú gyermekkor legszebb helyszíneit adja. 

Ezúttal a varázslatos hangú Paár Julcsi népdalénekessel, a Dúdolj, ringass, táncolj mozgalom egyik alapítójával, két gyermek édesanyjával beszélgettünk lassulásról, megismerésről, csendről és zenéről.

Elsőként a Dúdolj! Ringass! Táncolj! foglalkozáson találkoztunk veled, ami egy csodálatos családi program, ami számunkra a sokféle érzékelésen, zenén, táncon, játékon, érintésen keresztül történő kapcsolatépítésről és közös fejlődésről szól. Lehet hasonló, komplex élmény Budapest lassú felfedezése is? 

Azt gondolom nagyon is! A felfedezés maga is egy alkotó(i) folyamat, ahogy az ismeretlen helyek, a környezet, a növények, az állatok, a világ minden apró részlete, mint egy mozaik, millió darabkából, végül összeáll. Nem mondom, hogy egyszerű belelassulni ebbe a folyamatba, mert a felnőttek világát a gyorsaság határozza meg, de emlékszem a pillanatra, amikor az első sétáinkra mentünk a gyerekekkel. Minden pitypangnál, toboznál, aszfalt repedésnél vagy kavicsnál meg kellett állni, rácsodálkozni, megfogni, megismerni őket – erről szólnak az utak, a tapasztalásról. Ha ebben a szellemben próbálunk meg jelen lenni felnőttként is, a hétköznapi séta felfedezéssé válik, tartalommal, élménnyel telik meg. 

A Budapest gyerekkel térkép fő üzenete, hogy a családdal töltött idő érték. Mit gondolsz erről, hogyan alakul ez egy gyors és hangos világban? 

Olyan ez, mint a csönd és a hang, a fény és az árnyék. Egyik sincs a másik nélkül. Azt gondolom mind a gyorsaságnak mind a hangzavarnak van létjogosultsága a világban, persze csak akkor, ha helyet kap a lassúság és az elcsendesedés is. A kulcsszó az egyensúly, mint mindenben. Számomra egyértelműen az anyaság, ami a lassulást hozza. Egy olyan érzelmi minőség, melyben úgy érzem történhet körülöttem bármi, ha együtt vagyunk, minden a helyére kerül. 

Ha hangokban kellene megfogalmaznod, milyen város neked és szerinted Budapest?

Sem a hangokban, sem a műfajokban nem válogatok. Nekem Budapest eklektikus, de én imádom ezt benne. Százféle réteg egymáson, mindig más és más arca bukkan elő. Ha a városban vagyok sohasem hallgatok zenét, odáig vagyok a város hangjaiért. Sokszor játszom azt, hogy becsukom a szemem a villamoson, és csak hallgatom, ahogy a körülöttem zajló világ hangjaiból összeáll a zene. Budapest nekem egy szimfonikus zenekarra írt rapszódia, rengeteg szólistával, akik, ha csak pillanatokra is, de fel-fel tűnnek és új irányba terelik a hangulatunkat.

A térkép márkanagyköveteként a Fonót ajánlottad, ami nekünk is igazi kedvencünk! Hogyan mutatnád be ezt a helyet valakinek, aki nem ismeri?

Én legtöbbször “munka-ügyben” megyek a Fonóba. Megbeszélni, interjúzni, koncertezni, foglalkozást tartani. De valahogy sosem a “dolgozni voltam” érzéssel jövök ki onnan. Valakivel mindig találkozom, valakinek mindig megörülök, valaki mindig rám mosolyog, valaki mindig megkérdezi, hogy vagyok. Ha a gyerekek is velem vannak, otthonosan mozognak a térben; szaladgálnak, vagy elterülnek egy babzsákban, a Fonóban minden természetes.

Hogyan választasz családi programot vagy időtöltést magatoknak? Tervezel vagy hagyod magatokat sodródni? 

Alapvetően tervezős vagyok, tehát ki szoktam találni, mit lenne jó csinálni. És amikor elindulunk, akkor hagyom magam sodródni, de mondhatjuk úgy is improvizálunk. Hagyom hogy formálódjon az együtt töltött idő, és benne mi is. 

A Budapest gyerekkel térképet a Babagúz családi utazáskönnyítő szolgáltatóval hoztuk létre. Az interjú végén mesélj kérlek arról, hogy ha bárhova utazhatnátok a családdal, nektek milyen lenne a tökéletes családi utazás? 

Mi leginkább a természetbe vágyunk. Erdőkbe, ösvényekre, még több lassúságra, csöndre. De, ha mégis az emberek közelségét választjuk, szeretjük a kilátókat, ahonnan a város egy hatalmas böngésző. Mi most ezekben a végletekben vagyunk; a lányom legszívesebben megnézné az összes fűszálat, a fiam pedig a világot szeretné, üveggolyóként.