Mivel nekem igen kevés tapasztalatom van úgy egyáltalán a vonatozásról, pláne gyerekkel, egy ezen a téren igen tapasztalt barátnőmet, Tényi Tamarát kérdeztem ki a témában, aki három gyerekkel rendszeresen vonatozik. Kívülről úgy tűnik, mintha ez egy igen könnyű mutatvány lenne, hisz mindig olyan idilli képek készülnek róluk utazás közben, de nyilván ez nem kis tervezést és előre készülést igényel. Igyekeztem minél több szempontból körbejárni a kérdést, hogy érdemes-e gyerekkel elindulni vasutazni, remélem a feltett kérdéseimre adott válaszai segítenek majd eldönteni másoknak is. A dolog hitelességére való tekintettel vonaton utazva írta meg nekem a válaszokat. ?
Elöljáróban pár dolgot kiemelnék, ami nem konkrét kérdésemre adott válasza, de mégis megalapozza a témát. „A vonat gyerekkel csakis nagyfokú toleranciával, türelemmel és humorral megfelelő közlekedési eszköz. A gyerekkel vonatozás nyitja a megfelelő útimotyó. Alapból élesen elkülöníthető a MÁV és GYESEV. A GYESEV nyugati színvonalat képvisel, míg a MÁV kicsit retró vonalon mozog.”
Azért, mert egyrészt nincs autónk. Másrészt a tömegközlekedési módok közül nekünk a legkönnyebben megközelíthető és a legkényelmesebb olyan téren, hogy sok cucc elfér, a gyerekeknek is van mozgástér és nem annyira frusztráló, ha hangoskodnak, mint a buszon. Harmadrészt pedig azzal együtt, hogy olcsóbb a busznál, még gyorsabb is. Nekünk pont olyan a vonatozás, mint másnak a BKV vagy az autó.
Ami miatt igazán nehéz vállalkozás a gyerekkel vonatozás, az a rengeteg várakozás. Nyáron a Balaton körül nem ritka a 30-40 perc késés. A szűk hely, illetve fontos megemlítenem azt is, hogy sok vonaton rendkívül magas a lépcső (ezek a babakocsis vonatozást extrém sport kategóriába emelik). A legújabb vonatokon olyan erős nyáron a légkondi, hogy van, hogy a strandról dzsekiben jövünk haza. A mosdók az újfajta szerelvényeken az ’elmegy’ kategóriába tartoznak, a régieken használhatatlanok. Tovább nehezíti még a dolgot amit amúgy akár bevásárlás vagy BKV-zás kapcsán is tapasztalok, hogy kevés a segítőkész és toleráns ember.
Nyáron naponta, évközben nagyjából havonta vonatozunk, leginkább én a 3 lánnyal. Férjem kevésbé rugalmas, így vele nem akkora élmény az utazás.
A lélektani határ nekem most a 4 órás vonatút átszállás nélkül. A sok fele aprózott út jobban kivitelezhető, mondjuk az csak kevés csomaggal, mert lift nincs mindenhol, segíteni meg ritkán szoktak. Általános tapasztalat az okoskodás, illetve a rugalmatlanság és az empátia hiánya.
Nagyon kellemetlen helyzet nem adódott, bár mi a lányokkal elég rugalmasak vagyunk. Annyi mindent megéltünk már, hogy legfeljebb fortyogunk egy kicsit, de kedvünk nem veszi a lépcsőn/bőröndön ülés, a 40 fokban a légkondi helyett üzemelő fűtés, vagy az el sem induló járat.
Az úticsomag legfőbb tartalma mindenképp az enni-és innivaló, mert egész biztos, hogy útközben mindenki folyamatosan éhes. A másik alapvető kellék a játékok. Szoktunk vinni mindenkinek egy útitársat, egy plüsst, illetve olyan kis figurákat – akár playmobil, vagy schleich – amivel a kis asztalon lehet játszani. Rajzoláshoz is mindig készülünk, illetve a nagyobbaknak kézimunka is megy már. Végszükség esetén előkerül a telefon is, bár a free wifi sose működik . ?
Már nagyok a lányok és ebbe nőttek bele, tehát már nem hangoskodnak, rohangálnak, segítenek fel-leszállni, cuccolni. Így kevés a konfrontálódás más utasokkal, de amíg kisebbek voltak, addig azért rendesen leizzadtam akár egy Budapest- Székesfehérvár távon is.
A vonatok állapota és tisztasága nagyban függ attól, hogy merre utazik az ember. Mi leginkább zónázóval járunk. A Balaton körül piros vagy kék vonatok járnak, de az igazi retro ’kispiros’ is barátunk, ahol nincs légkondi, egy vagon az egész, ahol nagyjából 5 ülés van és mivel összesen napi 2-szer jár, ünnepnapokon egy tűt sem lehet leejteni. A másik véglet a Sopronba menő IC GYESEV.
A mosdókat igazából csak kerülni lehet. A taktikánk, hogy utazás előtt mindig elmegyünk mosdóba, útközben pedig keveset iszunk. Mégis míg a 2 nagy szerintem soha nem volt még vonaton WC-n, addig Rózi, a legkisebb mindig minimum 1-szer. Kínosan kell ügyelnem rá, hogy a gyereket megtartsam menetközben az ide-oda ingó illemhely fölött, mert sajnos a tisztaság nem mindenhol magától értetődő. Ahogyan a papír is ritkaság számba megy. Nekem nem akkora trauma, hogy emiatt ne vonatozzunk, de nyilván mindig van nálunk törlőkendő és kézfertőtlenítő.
Ha mindkét féle vagon van (ami azért elég ritka), akkor kabinosba ülünk, mert más úgysem jön be, ha meglátja a 3 gyereket. ? Ott leveszik a cipőt, belakjuk. A helyjeggyel többször jártunk már pórul, mert nem volt 5 jegy egymás mellé. Gondoltuk majd az adott utassal megbeszéljük, de nem volt meg a rugalmasság, így végül külön utaztunk.
Hálófülkében még nem utaztunk, de ha lenne rá lehetőségem, kipróbálnám. Igazából már kellően nagyok a gyerekek, így semmitől nem riadnék vissza.
A legtöbbet emlegetett sztori az volt, amikor még csak 2 gyerekünk volt. Flórát még kendőben hordoztam. A férjem a déliig kísért minket, integetett, elindultunk, és utána vettük észre, hogy az a csomag, amit ő hozott, nála is maradt. Szerencsére öcsém velünk utazott barátnőjével, így meg tudtuk oldani, hogy Kelenföldön én leszálltam Flórival, bevártam a táskát, amiben kb. mindenünk volt, ők pedig továbbmentek Annával. ? De például rossz vonatra sosem szálltunk.
Technikai okokból üzletünk augusztus 31-én, szombaton 14:30-kor zár!
Köszönjük a megértést!
Bugaboo, Stokke, Babyzen, Mountain Buggy, Phil and Teds, Cybex, Thule, Mamas and Papas, Bob, Besafe, Mutsy, GB, Nuna
