Mivel utazzunk I.

Az utazás tervezésénél az egyik legkritikusabb szempont az, hogy mivel utazzunk. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, rengeteg kérdést kell megválaszolnunk. Nálunk eddig az volt a bevett szokás, hogy van egy lélektani határ, nagyjából egy 8-10 órás út, ami belefér. Ami ennél hosszabb, arra már nem feltétlenül vállalkozunk. Mondják, hogy fiatalság, bolondság. Így lehetett az, hogy pár évvel ezelőtt, amikor még csak két gyerekünk volt, meg egy félidőben a pocakban, nekivágtunk Görögországnak. Persze ott sem mindegy hova megyünk, de mi nem adtuk lejjebb, mint Lefkada, ami nem mondhatnám, hogy Magyarországhoz túl közel esik. Így 21 órát utaztunk odafele egy huzamban. Visszafele szerencsénk volt, így csak 18 órát tartott az út. Akkor azt mondtam, hogy ilyet soha többet. Annak ellenére is, hogy a gyerekek nem hisztiztek, teljesen zökkenőmentes volt a dolog az út hosszához képest. Mégis, én magam is irtó soknak találtam. Nyilván megoldás lehetett volna megállni aludni valahol, de két egymás utáni nap leutazott 10-11 óra sem lett volna jobb. Így egy éjjel és egy nappalba került. Ezt legközelebb szerintem max. majd gyerekek nélkül kísérelném újra. 😀

Autóval repülő helyett?

Mostanában azonban más szempontok is vannak. Lévén már négy gyerekünk van, az ötödik a pocakban, nem olyan egyszerű autót bérelnünk. Sajnos nem egyenes arányban nő az autóbérlésnél a nagyobb autók ára a kisebbekhez viszonyítva. Egy 7 személyes autóért nem ritkán ötszörös (nem elírtam) árat kell fizetni az 5 személyeshez képest. Így három megoldás marad. Vagy saját autóval megyünk (így nem megyünk olyan messzire, hogy benne maradjunk a 8-10 órában, tehát például Spanyolország nem jön szóba), a másik, hogy repülünk és bevállaljuk a sokkal magasabb költséget – ez anyagi öngyilkosság és az a vicc, hogy legtöbbször nem a repülőjegy ára az akadály, hanem a hétszemélyes autó bérlésének irtó magas költsége – vagy két autót bérlünk és nem együtt utazik a család (itt is a két autó megdobja a dolgot). Nyilván marad az az opció is, hogy csak repülővel egyenesen elérhető városba utazunk, ahol az autóbérlés kihagyható. Európai nagyvárosokba így is megyünk, ahol autó nélkül, tömegközlekedéssel is boldogulunk és ennyi emberre is megfizethető, de vannak olyan úticélok, amikre még kicsit gyűjtünk.

Mikor utazzunk?

Eleinte azt gondoltuk, mindenkinek a legjobb, ha este indulunk, a gyerekek alszanak, nincs sírás, nem kell sokszor megállni, lehet haladni. Ment is ez így egy darabig, csak sajnos nálunk én vagyok az éberebb éjjel, így általában a vezetés nagy része rám maradt. Amíg fiatal az ember, nincs gyereke és a saját idejének az ura, addig rá tud készülni egy-egy ilyen útra, előre tud pihenni, illetve a felelősség sem akkora, hisz nem visz magával gyereket. Viszont onnantól, hogy egy-két, vagy akár több gyerek is van, az éjszakák kaotikusak tudnak lenni, a pihentségi fok alapból nem a legideálisabb, ilyenkor rizikós egy ilyen átvezetett éjszakát bevállalni. Így eljött a pont, amikor taktikát váltottunk. Most úgy csináljuk, hogy hajnalban indulunk és a reggelbe megyünk bele. Pszichésen ez sokkal jobb, mert az éjszakába belevezetni nagyon megterhelő, míg ha tudom, hogy nemsokára kel a nap, éled a világ, valahogy rám is jobb hatással van. Ráadásul jó esetben egy pár óra alvást már letudtam, mire indulunk. Ehhez azonban meg kellett tanulnom időben bepakolni, hogy indulás előtti este valóban időben legyen fekvés.

Mit csinálnak a gyerekek az úton?

Nos, ideális esetben alszanak. Legalább egy pár órát. Nekünk a legkisebbel akkora szerencsénk van, hogy ha mondjuk elindulunk 3-kor egy 7 órás útra, rendszerint akkor ébred, mikor megérkezünk. ? A többiek már nagyobbak, ők jobban elfoglalják magukat. Van otthon olyan tablet meg telefon is, amit tőlünk örököltek meg közös használatra. Az év legtöbb napján ezek lemerülve várják a töltést, de ilyenkor előkerülnek és igen hasznosnak bizonyulnak. Mese, játék, de szívesen fotóznak vagy videóznak is velük menet közben. Emellett a jó öreg barkóba, szólánc, számoljuk a valamilyen színű autókat, mesélünk a tájról, mind előkerülnek. Nyilván készülünk megfelelő mennyiségű szendviccsel, üdítővel, rágcsálnivalóval is. Amikor már nagyon nyűglődnek (szerencsére nem szoktak), akkor ki lehet állni egy kicsit pihenni. Érdemes lehet előre utánajárni, hogy melyik benzinkutakon van étterem is, vagy hol van játszótér (mi elég sok olyan kúton jártunk, ahol nagyon komolyan fel vannak készülve a gyerekekre és ez felüdülés lehet nekik).

Biztosítás

Amit semmiképp ne felejtsünk el még az utazás előtt, az a biztosítás. Sokan nem biztosítás pártiak, mi mégis úgy vagyunk vele, hogy ennyi gyereknél bármikor előfordulhat baleset és jobb biztosra menni… Az EU-s egészségbiztosítási kártya legyen alap kelléke a pénztárcánknak autós utazáskor. Bármelyik kormányablakban kiváltható, azonnal megkapja az ember, szóval nem is nagy macera megcsináltatni. Autóval azért elég valószínű, hogy EU-n belül mozgunk. Nyilván van élet az EU-n túl is, azokra az úticélokra pedig mindenképp kössünk utasbiztosítást.

Idén év elején meg is tapasztaltuk, hogy milyen jó, ha van. Legidősebb fiunk egy esti síelésnél rosszul esett a sípályán, kórházba kellett vinni, ahonnan végül gipsszel távoztunk. Nagy könnyebbség volt, hogy csak telefonáltunk a biztosítónak és ők mindent intéztek. Én szeretek olyan biztosítást kötni, ami nem csak ránk, de az autóra is vonatkozik. Ezzel kapcsolatban szerencsére még nincs tapasztalatunk, de az biztos, hogy 4 gyerekkel senki nem szeretne órákat rostokolni külföldön az autópályán, remélve, hogy vagy csoda folytán tovább tud menni, vagy kifizet egy vagyont a szállításért és esetleges másik autó bérléséért. Így szeretünk mi biztosra menni. Az assistance szolgáltatással kapcsolatban azonban járjunk utána, hogy hány éves járművet engednek még biztosítani, illetve milyen feltételekkel. Ahány biztosító, annyi féle lehetőség. Legyünk felkészültek ezen a téren is.